Bejegyzések

Hogyan éljük túl a tárgyfelvételt?

Hogyan éljük túl a tárgyfelvételt? Nem olyan vészes, de tényleg! Bele lehet jönni és nyugtasson a tudat, hogy csak félévente egyszer van. ;) Ebben a bejegyzésben megpróbáltam összeírni, hogy tapasztalataim szerint, hogyan érdemes nekifogni ennek a hadműveletnek.1.Ismerkedjünk meg egyetemünk honlapjával!Kicsit unalmas egy rész, hiszen minden menüpontba érdemes bekukkantani. Nagy az öröm, ha fent van a szak tanterve és a boldogság már-már földöntúli, ha órarendtervet is ad ki az egyetem. Tanterv: látszanak benne félévre és óraszámra lebontva a tárgyak. A félév általában „ajánlott”, de nagyon ajánlott, mert ha nem eszerint haladunk, hatalmas gubancok alakulhatnak ki a későbbiekben, több tárgy is egymásra épül majd (előfeltétele az egyik elvégzése a másiknak), úgyhogy a tanterv mentén kell haladni a lelki békénk érdekében, persze csak ha időben el szeretnénk végezni a szakot. :D2.Nézzünk be a rendszerbe, annak reményében, hogy a tárgyfelvétel előtti héten már ott vannak a tárgyak, kilistá…

Az egyetem más (gyakran jobb), mint a gimi, mert…

Az egyetem más (gyakran jobb), mint a gimi, mert…Gyakran találkozom sok olyan kérdéssel, ami arra irányul, hogy mennyiben más az egyetemista lét, mint a középiskolás, mind tanulás, mind tanszerek (és még számos más) szempontjából. Ezért úgy döntöttem, párat összegyűjtök és eddigi tapasztalataim alapján leírom, hogy én hogyan látom. Az egyetem sokkal szabadabb, kötetlenebb mint a gimi, de ami az előnye, néha az a hátránya is, hiszen így több minden múlik az ember lelkiismeretén és felelősségtudatán. Amit még szeretek kihangsúlyozni, hogy ahogy én látom (szerencsére) az egyetemen már senki sem foglalkozik azzal, hogy például milyen táska vagy hasonló kellék a divat, mindenki olyat hord, amit praktikusnak talál és nagyjából senkit sem érdekel, hogy a másik mivel rohangál. Sokan vagyunk, gyakran nagy korkülönbségekkel, így más-más életszakaszban is tartunk…szóval… : )Mit viszek magammal egy-egy egyetemi napon? (Szakfüggő, de nézzük, psziho szakon hogy volt, kb.) Az egyetemi előadásokra és…

Alapképzés+Mesterképzés…és utána? Mi van még?

Alapképzés+Mesterképzés…és utána? Mi van még? Érdemes kimatekozni és persze mérlegelni…hogy aztán csak előre, elszántan! :D Többet és jobban én sem tudok írni a képzés években kifejezhető hosszáról, mint amit a felvi.hu és az egyetemek honlapjai regélnek a témáról. A felvi.hu-n tényleg minden alap információ megtalálható, úgy mint a „miből érdemes érettségizni, körülbelül hány pontot kell elérni a bekerüléshez az előző évek függvényében” és még sok más. Igen, az alapképzés 3 év és habár „pszichológia szak” néven fut, mégis a végén a gyönyörűséges diplomában a „viselkedéselemző” végzettség szerepel, amivel a szakmában finoman szólva nem lehet még érdemben elhelyezkedni. Menni „kell” mesterre tovább, ha akármilyen szakirányú pszichológusként képzeljük el a jövőnket. Számomra kicsit olyan az alapképzéses diploma, mint egy „továbbmehetsz mesterre” papír. Őszintén nem értem, hogy miért osztott a pszichológus képzés, miért nem lehet, úgy mint régebben, lenyomni egyben az 5 évet, hiszen igaz…

Hiánypótlás...legfőképp saját magamnak tavaly ilyenkorra

Hiánypótlás...legfőképp saját magamnak tavaly ilyenkorraTavaly ilyenkor kicsit (nagyon) ki voltam akadva a vizsgaidőszak végére, egyszerűen úgy érzetem végére értem az összes energiámnak és bármibe is kezdek bele, egyik vizsgára sincs annyi felkészülési időm, amennyit szívem szerint rászánnék. Közben pedig még (túl)írtam a műhelymunkáimat is…(Szokás szerint, túllőve a célon.) Akkor rengeteg kétség után éjszakánként/hajnalonként, amikor nem tudtam aludni (pedig nagyon kellett volna, legalább azt a 3 órácskát) és amikor már a barátaimat sem illik felhívni (legalább ők had aludjanak), elkezdtem az internet világában támogatást keresni, hogy ki volt még ilyen helyzetben (hipotézisem szerint majdnem mindenki), hogyan lehet ezen túllendülni, stb. Valójában nem találtam igazán nekem való, megnyugtató olvasnivalót. Talán, mert erről nem szokás írni, főleg nem pszichológia szakon… Valahogy úgy érzem belénk ”nevelődött” a „bírnunk kell, nem borulunk ki”-elv, hiszen hogy néz az ki, ha már pszich…

Államvizsga otthon, csak most....csak 2020

Nem így képzeltem két és fél évvel ezelőtt, de még az utolsó alapképzéses félévem kezdetén sem. Valahogy úgy képzeltem, hogy remegő lábakkal állok a bizottság előtt „dress-code” csinosban, mögöttem a prezentációm és védem a szakdogám minden tudásommal. (Blézer-pajzsban és magassarkú-lándzsával, bár utóbbi inkább önveszélyes.) Erre egyszer csak ott találtam magam a laptopom előtt, a blúz és a fekete nadrág még nagyjából fedi is a dress code-ot (bár élőben biztos nem ebben lettem volna), de ezt leszámítva semmi sem olyan, mint ahogy képzeltem. Ülök papucsban és csak arra tudok gondolni, hogy a város másik végén (ahova most nem kellett átutaznom), a kamera túlfelén döntenek az életemről. Még csak egy légtérben sem vagyunk. (Tudom, ez az egész lényege.) Jó hír, hogy a remegő lábaim nem látják majd, rossz hír, hogy így nagyjából hiába gesztikulálok, a fele sem látszik. (Kivéve, ha a saját arcom előtt hadonászok.) Nesze neked szemléletes előadásmód. Minden, amit a kommunikációról és a meggy…

Hello, Vizsgaidőszak, my old friend!

Hello, Vizsgaidőszak, my old friend! Nagyjából egész nap tudnám sorolni, hogy mi mindent nem kéne vizsgaidőszakban csinálni, mert megnöveli az utóvizsgák egy vizsgaidőszakra eső egészséges mennyiségét. Kezdve azzal, hogy ne ilyenkor álljunk neki blogolni, viszont mivel ma két vizsgán is átestem, persze online, így jutalomból egy picit írogatok. Ebben a bejegyzésben pár olyan tippet vagy épp nálam is kísérletezés alatt álló módszert gyűjtök össze, amik igenis segíthetnek a vizsgaidőszakok átvészeléséhez. The first and most importantNem lehet mindig csak „elvenni magunktól”, szóval ha most rohamtempóban neki készülsz állni tanulni, csak tanulsz, elveszed magadtól az eddig megszokott pihenési idődet, akár még a sportolást is, redukálod az alvással töltött órák számát egyik napról a másikra, akkor esélyesebb, hogy ki fogsz borulni, mintha beütemeznél magadnak néha egy kis jutalmat egy-egy áttanult nap végén, ha például sikerül megtanulni az aznapra betervezett mennyiséget. És igen, ehhez …

QuaranTime

QuaranTime
Most, így az önkéntes bezártságban és izolációban becsléseim szerint a népesség nagy százaléka (a kelleténél biztosan több) vált önjelölt íróvá/maraton futóvá/jógazsenivé/énekessé/mesterszakáccsá/ életmód tanácsadóvá, úgyhogy kivételesen én is beállok a sorba (az írós sorba, hogy egészen pontos legyek, jógában még mindig nevetségesen ügyetlen vagyok). Régebben (az egyetem előtt, egy másik csillagrendszerben) én is írogattam, aztán rájöttem, hogy beszélni bárkivel, bármiről sokkal célravezetőbb és időtakarékosabb, ezzel a jó szokásommal azóta sem hagytam fel. Most azonban, habár online videochat közben ki tudom beszélni magam, mégis rengeteg gondolatom „halmozódik fel”.
Az okosak szerint mindent elkezdeni nehéz igazán. Ennél a gondolatnál elidőznék egy pillanatra. Tényleg elkezdeni a legnehezebb? Bizonyos dolgokat tényleg nehéz elkezdeni, a szakdolgozat és műhelymunka írók biztosan őriztek már üres word dokumentumot, reménykedve, hogy elkezdi magát. Nekem ez a technika még nem…